A magány öl, az aktivitás meghosszabbítja az életet!

Élvezzük az életet 120 évig!

Jóval elmúltam 80 éves, és van egy hasonló korú barátom. Együtt töltjük a hétvégéket és együtt utazgatunk. Egy éve ismerkedtem meg vele egy tenerifi utazáson. Szeretjük egymást. Nem hanyagolom el a külsőmet, óvom az arcomat a napsugarak káros hatásától és fiatalosan öltözködöm. Idén (2015) együtt voltunk egy amerikai és egy ázsiai hajóutazáson – írja Rose Londonból a hozzám e-mailben küldött postjában. (Cecilia)

Amikor az ember eléri 80-at, sőt azon jóval túl van, az eszével még csak negyvennek érzi magát. Bár még képes arra, hogy megtegye mindazt, amit korábban, mindez egy kicsit tovább tart. Egy kicsit lassabban jár és hamarabb elfárad. A lába megfájdul attól, hogy hordozza a testét, még akkor is, ha – mint én is – egészséges, és nincs komolyabb betegsége. De meg lehet tanulni ezzel együtt élni.

A fontos az, hogy ne adjuk fel az aktivitásunkat, úgy folytassuk, mintha nem lennénk öregek. Éljünk társasági életet, járjunk összejövetelekre, tanuljunk új dolgokat, főzzünk, járjunk bevásárolni, hívjunk barátokat vacsorára, menjünk moziba, étterembe, koncertre. És, ha tehetjük, utazgassunk. És természetesen olvassunk és írjunk, keresgéljünk a Google-ban, mosolyogjunk és nevessünk annyit, mint korábban. Azaz, éljünk úgy, mintha csak 40 évesek lennénk!

A családom külföldön él, így azzal foglalom el magam a hétköznapokon, hogy minden nap cselekedjek valami jót, valami hasznosat. Ráakadtam néhány házhoz kötött idős emberre, akiket meglátogatok, hogy felvidítsam őket. Van egy gyógyíthatatlan, rákos asszony, akit moziba, vagy jó idő esetén a parkba viszem sétálni. Van egy százéves szomszédom, aki még kijár. Őt az autómon bevásárolni viszem. Vannak magányos emberek, akiket meghívok egy általam főzött ebédre és együtt nézünk meg valami vidám filmet DVD-én. Van egy 89-éves hölgy, akivel egy házban lakom, aki beteg és ágyhoz kötött, nincsenek rokonai, hozzátartozói. Ételt viszek neki és gondoskodom róla, hogy egyen. Meghallgatom a panaszait és segítséget is szereztem a számára. Hetente egyszer egy jótékonysági üzletben dolgozom, mint eladó és pénztáros.

Mindenkinek, ha egyedül él, kell találnia valami elfoglaltságot, amit nagy évezettel csinál, legyen az kártyajáték, vagy TV nézés. A magány öl, az aktivitás fenntartása viszont meghosszabbítja az életet.

Rose, Londonból